Sziasztok!!

Köszöntök mindenkit. Figyeljetek csináltam egy új oldalt. http://www.tunderiboldogsag.blogspot.com/  ez azaz oldal. Nézzetek be oda is.:D pux. Dijja

2.fejezet

Mikor haza érkeztem neki álltam vacsorát főzni. Úgy döntöttem, hogy melegszendvicset csinálok. Míg sült a kaja addig lefürödtem. Egy szál törölközőbe elkezdtem enni, mikor végeztem elindultam a szobába, hogy felöltözzek és elkészüljek. Felvettem a kék felsőmet amit Rikki választott és hozzá egy fehér csőnadrágot kék fatalpú cipővel. Berohantam a fürdőbe fogat mostam és megcsináltam a hajam. A frufrumat feltettem púpba és a többit pedig belokniztam. Már indulásra készen álltam mikor megszólalt a telefonom.

- Igen?

- Szia Katrin! Cleo vagyok.

- Szia Cleo! Mi újság? Jól vagytok?

- Igen minden rendben. Csak gondoltam megkérdezem, hogy mi van veled.?!

- A héten valamelyik nap megyek haza. Amúgy nincs semmi érdekes. Jött a korházba egy új orvos. Nagyon rendes. Ma megyek át hozzájuk mert a lánya akit örökbe fogadtak a feleségével meghívott. Vele is ma találkoztam. Éppen ruhákat vettem az útra, mikor mellém lépett és mondta, hogy az a kék ruha jól fog állni.- hadartam el egy szuszra.

Már az út felénél jártam így elköszöntem tőle és megígértem, hogy amikor megyek felhívom őket, hogy legyenek készen. Mikor kiszálltam a kocsiból Rikki futott ki a házból.

- Szia Katrin! Végre, hogy itt vagy.- mondta és megölelt.

- Szia! Bocsi csak készülődtem, meg beszéltem telefonon nővéremmel.

- Jól van. Gyere menjünk be. Már nagyon kíváncsiak rád.

- Hát én is kíváncsi vagyok a családodra.

A ház gyönyörű. Ahogy beléptünk az ajtón ott volt a nappali, ahol egy zongora állt. Mellette a konyha ami szintén csodálatos.

- Katrin, bemutatom a családom. Philippe-t már ismered.

- Szia Katrin!

- Hello Philippe!

- A felesége Shopie. Aki anyánk helyett anyánk.

- Örülök, hogy megismerhetlek.

- Én is.

- A nővérem Emma. És a férje Stephen.

- Hello csajszi.- köszönt Stephen. Emma pedig csak bólintott. Olyan elutasító velem szemben.

- A férjem Roger.- az említett is csak bólintott. Nagyon furcsák.

- Van még egy bátyám, de ő éppen nincs itthon. Nem sokára megérkezik. Troynak hívják.- mondta és rám kacsintott. Mintha észre se vettem volna kitaláltam egy témát.

- Amúgy ti suliba jártok? Vagy már dolgoztok?

- Igen suliba, a Forksiba.

- Akkor eleget kocsikázhattok.

- Mindenünk a gyorsaság.- mondta Roger vigyorogva.

- Én is szeretem a sebességet.- nevettem vissza rá.

- Katrin nincs kedved feljönni a szobába?- kérdezte Rikki.

- De szívesen.

Az emelten található 4 szoba. Az egyik a folyosó végén volt és a többi pedig elszórva. Rikki bement a lépcső mellettibe. A szoba nagyon tágas, itt a szivárványszín dominál. Az ajtóval szembe található a franciaágy, vele srégen egy szekrény amin különböző tárgyak vannak. Mellette kettő ajtó. Az egyik szerintem a gardrób a másik meg lehet, hogy a fürdő lesz. Mikor leültünk az ágyra és éppen elkezdtünk volna beszélgetni egy férfi állt meg az ajtóba. Bőre hófehér, szeme aranyszínű. Ahogy a szemébe néztem szinte elvesztem tekintetében. Hírtelen levegőt vett és a szeme rettentő gyorsan feketévé vált. De még így is annyira sexi, annyira jóképű volt. Amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment is...sajnos.

1.fejezet

Megint egy hétfő reggel, megint dolgoznom kell. Nem mintha utálnám azt amit csinálok, de jó lenne néha egy kis pihenő. Azt mondták, hogy a héten érkezik egy orvos. Mindenki elvolt tőle ájulva, ilyen jól néz ki meg olyan ügyes… Na erre kíváncsi leszek.

- Szia Katrin! Ma lesz egy különleges értekezlet! 9-kor gyere az irodámba.

- Szia Steve! Rendben, ott leszek. Meg kell még csinálnom egy munkát az irodámba, majd ha lesz feladat nyugodtan szóljatok.

Elindultam az én kis zugomba. A betegeim adatát kell begépelnem. Úgyhogy hamar elfog telni az a két óra.

Háromnegyed kilenckor átindultam Steve-hez. Biztos érdekes lesz, ha ennyire nagy felhajtás van körülötte. Ahogy körülnéztem meg láttam egy különös embert. Hófehér bőre volt és aranybarna szeme. Gyönyörű volt. - Azért kértem, hogy gyűljünk össze, mert megérkezett hozzánk Philippe Reis. Nagyszerű orvos. Ha bármi kérdésetek van nyugodtan kérdezzétek meg őt. További jó munkát.

Elindultam az ajtó felé de valaki elkapta a karom.

- Katrin, te még maradj.- mondta Steve.- Szeretném, ha te lennél Dr. Reis segédje. Remélem jól kijöttök egymással.

- Jó napot! Katrin Black vagyok.

- Örvendek! Én pedig Philippe Reis. Mióta dolgozol orvosként? Ugye tegezhetlek?! Kérlek te is tegezz.

- Oké. Két éve. Még nincs nagy tapasztalatom, de azért azt se mondanám, hogy rossz vagyok.

- Az is valami. Ha bármiben segíthetek kérlek szólj.

- Rendben köszönöm. Most mennem kell, mert bekell fejeznem a munkám.

- Majd még találkozunk.

- Oké. Szia!

Nagyon kedves férfi. Szerintem 23-24 éves lehet, többnek nem nézem. Megváltoztattam az úti célom. Steve irodája felé, kérek egy hét szabadságot. Most valami miatt azt érzem, hogy muszáj kicsit kikapcsolódnom.

- Steve! Szeretnék kérni egy hét szabit. De ha bármi van akkor nyugodtan szóljatok és akkor visszajövök csak elkell intéznem valamit.

- Muszáj elmenned?

- Igen. Fontos ügyről lenne szó.

- Rendben, de kérlek siess vissza.

- Oké!

- Akkor egy hét múlva találkozunk.

- Jó. Köszi Steve. Szia!

- Szia!

Berohantam az irodámba felvettem a kabátomat és rohantam tovább a kocsimhoz. Ma egy fekete Porshéval jöttem. Ez a kedvencem. Még megálltam a plázánál bevásárolni ruhákból. Az első üzletbe berohantam, ami Gucci volt. Elkezdtem nézegetni a felsőket meg a nadrágokat, mikor egy barna hajú lány mellém szökkent.

- Az a ruha jól fog állni neked.- mondta és rámutatott egy kék mélyen dekoltált toppra.

- Biztos?

- Persze, higgy nekem. Jó érzékem van a ruhákhoz.- mondta és rámkacsintott.

- Akkor megpróbálom.

Elindultam a fülkék felé a lány jött utánam. Nem tudom mér de hiszek neki. Felpróbáltam a ruhát és tényleg nagyon jól állt. Elhúztam a függönyt és egy hatalmas vigyorral találtam szembe magam.

- Én megmondtam, hogy jól áll. Amúgy Rikki Reisnak hívnak.-nyútott kezet.

- Engem Katrin Black-nek. Azt mondtad Reis-nek?- mondtam és megfogtam a kezét. Jég hideg volt és kemény. Hát ez furcsa.

- Igen mér?

- A mostani munkatársamat a kórházba is Reisnek hívják. Philippe Reis-nak.

- Igen, ő a nevelő apukám. Ma ment a kórházba először dolgozni. Nagyon jól végzi a munkáját.

- Igen tudom. És nagyon kedves is.

Már a pénztárnál voltunk, vettem 5 csőnadrágot, egy feketét, egy fehéret, és 3 kéket. Meg vagy 10 toppot.

- Örülök, hogy megismertelek. Sajnos elkell válnunk mert megkell látogatnom a testvéreimet, és úgy gondoltam, hogy ma indulok.

- Nem mehetnél holnap? Vagy valamelyik nap?

- Nem is tudom.

- Légyszi gyere át ma. Megismerkedhetnél a családommal. Philippe-t ismered már.

- Lehet neked nemet mondani?

- Nem, nem lehet.- mondta vigyorogva és elkezdett a kocsi felé húzni.- A párom haza ment a kocsival. Eltudnál vinni?-kérdezte félénken.

- Persze. Mondjad, hogy merre kell menni.

Beültünk az autóba, majd lekanyarodtam a házamhoz vezető útra.

- Ezen az úton végig kell menni és ott jobb oldalt lesz egy kis beugró az erdőbe, na azon ha lekanyarodsz és mész úgy 5 métert ott lesz a házunk.

- Rendben. Amúgy említetted, hogy Philippe a nevelőapukád. Anyukád elvált? Vagy ez hogy van? Elmesélnéd?

- Philippe és Sophie örökbe fogadtak engem és 4 testvéremet. Ezt úgy kell érteni, hogy mind féltestvérek vagyunk kivéve Rogert és Emmát. Ők ikrek.

A házuk nagyon közel volt az enyémhez, úgy 10 percre. A házat nem volt nehéz megtalálni, a környéken ez volt az egyetlen. Hatalmas és fényűző. Megbeszéltük azt, hogy ha hazamentem elkészülök utána egyből átmegyek hozzá.

Prológus

Ez a történet régen kezdődött, nagyon-nagyon régen. A szüleimmel Californiában éltünk, két testvéremmel. Mikor egy nap apánk egy nővel jött haza és kijelentette, hogy kilép a családi életünkből. Édesanyánk teljesen megzuhant csak mi hárman a gyerekei tartottuk benne a lelket. 19 éves voltam mikor édesanyánk meghalt. A halála okát még mindig nem tudjuk. A temetés után elköltöztem testvéreimtől, ekkor találkoztam VELE. Aki azt hiszem az igazi lesz.

1993-ban költöztem Port Angelesbe. A házam az erdő melletti utcában van. Az udvara a fákra néz.

Emeletes házat vettem mert kellett a hely a bájitaloknak meg a különböző poroknak, köveknek. Az emeleten van három szoba. Az egyik a hálószobám, a mellette lévő a vendég szoba és azzal szembe pedig a dolgozó szoba. Minden szobához tartozik egy fürdő és egy gardrób is. A padláson van az én különleges menedékem, ahol kamatoztathatom boszorkánytudásomat. A földszinten van a konyha és a nappali. A ház mellett a garázs található. Ahol 2 gyönyörű kocsi várja, hogy elvigyem őket egy-egy körre. Doktornőként dolgozom a városi korházban.

Sziasztok!

Ez az új blogom. Egyik barátnőmmel kezdtük ezt el 2010 nyarán Balatonedericsen, mikor nyaraltunk. Nem tudjuk, hogy mi fog ebből kisülni..nem tudjuk hány embernek fog tetszeni..de reméljük soknak. ;) Lehet, hogy én fogom ezt is írni egyedül..mert ő nem ír semmijen történetet. Ebbe is csak bele-beleszólt.:D  Reméljük elnyeri tetszéseteket. puszi nektek. Dijja