1.fejezet

Megint egy hétfő reggel, megint dolgoznom kell. Nem mintha utálnám azt amit csinálok, de jó lenne néha egy kis pihenő. Azt mondták, hogy a héten érkezik egy orvos. Mindenki elvolt tőle ájulva, ilyen jól néz ki meg olyan ügyes… Na erre kíváncsi leszek.

- Szia Katrin! Ma lesz egy különleges értekezlet! 9-kor gyere az irodámba.

- Szia Steve! Rendben, ott leszek. Meg kell még csinálnom egy munkát az irodámba, majd ha lesz feladat nyugodtan szóljatok.

Elindultam az én kis zugomba. A betegeim adatát kell begépelnem. Úgyhogy hamar elfog telni az a két óra.

Háromnegyed kilenckor átindultam Steve-hez. Biztos érdekes lesz, ha ennyire nagy felhajtás van körülötte. Ahogy körülnéztem meg láttam egy különös embert. Hófehér bőre volt és aranybarna szeme. Gyönyörű volt. - Azért kértem, hogy gyűljünk össze, mert megérkezett hozzánk Philippe Reis. Nagyszerű orvos. Ha bármi kérdésetek van nyugodtan kérdezzétek meg őt. További jó munkát.

Elindultam az ajtó felé de valaki elkapta a karom.

- Katrin, te még maradj.- mondta Steve.- Szeretném, ha te lennél Dr. Reis segédje. Remélem jól kijöttök egymással.

- Jó napot! Katrin Black vagyok.

- Örvendek! Én pedig Philippe Reis. Mióta dolgozol orvosként? Ugye tegezhetlek?! Kérlek te is tegezz.

- Oké. Két éve. Még nincs nagy tapasztalatom, de azért azt se mondanám, hogy rossz vagyok.

- Az is valami. Ha bármiben segíthetek kérlek szólj.

- Rendben köszönöm. Most mennem kell, mert bekell fejeznem a munkám.

- Majd még találkozunk.

- Oké. Szia!

Nagyon kedves férfi. Szerintem 23-24 éves lehet, többnek nem nézem. Megváltoztattam az úti célom. Steve irodája felé, kérek egy hét szabadságot. Most valami miatt azt érzem, hogy muszáj kicsit kikapcsolódnom.

- Steve! Szeretnék kérni egy hét szabit. De ha bármi van akkor nyugodtan szóljatok és akkor visszajövök csak elkell intéznem valamit.

- Muszáj elmenned?

- Igen. Fontos ügyről lenne szó.

- Rendben, de kérlek siess vissza.

- Oké!

- Akkor egy hét múlva találkozunk.

- Jó. Köszi Steve. Szia!

- Szia!

Berohantam az irodámba felvettem a kabátomat és rohantam tovább a kocsimhoz. Ma egy fekete Porshéval jöttem. Ez a kedvencem. Még megálltam a plázánál bevásárolni ruhákból. Az első üzletbe berohantam, ami Gucci volt. Elkezdtem nézegetni a felsőket meg a nadrágokat, mikor egy barna hajú lány mellém szökkent.

- Az a ruha jól fog állni neked.- mondta és rámutatott egy kék mélyen dekoltált toppra.

- Biztos?

- Persze, higgy nekem. Jó érzékem van a ruhákhoz.- mondta és rámkacsintott.

- Akkor megpróbálom.

Elindultam a fülkék felé a lány jött utánam. Nem tudom mér de hiszek neki. Felpróbáltam a ruhát és tényleg nagyon jól állt. Elhúztam a függönyt és egy hatalmas vigyorral találtam szembe magam.

- Én megmondtam, hogy jól áll. Amúgy Rikki Reisnak hívnak.-nyútott kezet.

- Engem Katrin Black-nek. Azt mondtad Reis-nek?- mondtam és megfogtam a kezét. Jég hideg volt és kemény. Hát ez furcsa.

- Igen mér?

- A mostani munkatársamat a kórházba is Reisnek hívják. Philippe Reis-nak.

- Igen, ő a nevelő apukám. Ma ment a kórházba először dolgozni. Nagyon jól végzi a munkáját.

- Igen tudom. És nagyon kedves is.

Már a pénztárnál voltunk, vettem 5 csőnadrágot, egy feketét, egy fehéret, és 3 kéket. Meg vagy 10 toppot.

- Örülök, hogy megismertelek. Sajnos elkell válnunk mert megkell látogatnom a testvéreimet, és úgy gondoltam, hogy ma indulok.

- Nem mehetnél holnap? Vagy valamelyik nap?

- Nem is tudom.

- Légyszi gyere át ma. Megismerkedhetnél a családommal. Philippe-t ismered már.

- Lehet neked nemet mondani?

- Nem, nem lehet.- mondta vigyorogva és elkezdett a kocsi felé húzni.- A párom haza ment a kocsival. Eltudnál vinni?-kérdezte félénken.

- Persze. Mondjad, hogy merre kell menni.

Beültünk az autóba, majd lekanyarodtam a házamhoz vezető útra.

- Ezen az úton végig kell menni és ott jobb oldalt lesz egy kis beugró az erdőbe, na azon ha lekanyarodsz és mész úgy 5 métert ott lesz a házunk.

- Rendben. Amúgy említetted, hogy Philippe a nevelőapukád. Anyukád elvált? Vagy ez hogy van? Elmesélnéd?

- Philippe és Sophie örökbe fogadtak engem és 4 testvéremet. Ezt úgy kell érteni, hogy mind féltestvérek vagyunk kivéve Rogert és Emmát. Ők ikrek.

A házuk nagyon közel volt az enyémhez, úgy 10 percre. A házat nem volt nehéz megtalálni, a környéken ez volt az egyetlen. Hatalmas és fényűző. Megbeszéltük azt, hogy ha hazamentem elkészülök utána egyből átmegyek hozzá.